37. fejezet - részlet

Sziasztok! Gondoltam kirakom a következő rész elejét, mert már megint nagyon régóta hallattam magamról. Sok és kimerítő volt a munka mostanában, de úgy tűnik most egy darabig lesz időm, mivel itthon fekszem törött lábbal. De hát semmi nem hozza meg jobban az ihletet mint az egész napi unalom. :D Úgyhogy itt egy kis részlet, megpróbálom hamar befejezni.

Abellana

(Edward)

Mikor este kiléptem az irodámból és megláttam, hogy már csak néhány ember lézeng az egész irodában, kezdtem megkönnyebbülni, hogy esetleg megúszom ezt az egy estét szánakozó pillantások nélkül.

Pár napja került nyilvánosságra a hír, hogy Bella beadta a válókeresetet. Az újságok és pletykaoldalak csak találgatni tudtak. Néhányan arra jutottak, most, hogy már nem titok többé a házasságunk természete, már nem volt értelme tettetni és ezért válunk el. Mások arra tippeltek, hogy Bella megelégelte a rá irányuló figyelmet. A jóindulatúbb weblapok csak siránkoztak, amiért véget ért a tündérmese. Én pedig akárhova is mentem, fürkésző és sajnálkozó tekintetek követtek.

Most is éppen, hogy a lifthez értem, mikor egyszer csak felbukkant mellettem Emmett, amit azzal jelzett, hogy hatalmasat sózott a vállamra. – Eddie, fiam… csak nem haza indulsz?

Száraz pillantást vetettem rá. – Kitaláltad – morogtam. Mindketten beszálltunk a liftbe.

- Minek mennél haza ilyen korán? Üljünk be valahova egy sörre!

- Semmi kedvem hozzá, Emmett – feleltem.

- Tudom – sóhajtotta. – De mostanában semmihez sincs kedved, akkor meg nem tök mindegy? Jobb, mint egyedül lenni abban a nagy lakásban.

- Képzeld, évekig éltem egyedül abban a nagy lakásban. Nagyfiú vagyok már. Neked pedig haza kéne menned a családodhoz.

- Valójában Rosie erősködött, hogy mozdítsalak már ki – magyarázta. – És igaza is van. Ez megy hetek óta. Dolgozol, aztán hazamész, aztán reggel autóba ülsz és újból dolgozni jössz. Ez nem mehet így tovább.

- Pedig egész jól működik – replikáztam.

- Ja, azt látom. Olyan vagy, mint egy élőhalott.

- Mindig értékelem a bókjaidat, Emmett, de most túl fáradt vagyok ehhez. Hazamegyek. Neked pedig jó éjt.

Szerencsére éppen ekkor nyílt ki a lift ajtaja, így hát hatásosan faképnél hagytam a sógoromat. Értékeltem, hogy a szeretteim segíteni akarnak, de rajtam most nem lehetett segíteni.