20. fejezet

Jaaaaaaaj, ha tudnátok hányszor ültem le a gép elé írni, aztán csak bámultam és nem voltam képes egy szót sem írni. Na de most végre sikerült befejezni, jó szokásomhoz híven hajnali negyed kettőkor. Extra-extra-extra hosszú fejezet lett, és azt is megértitek majd, hogy miért tartott annyi ideig megírni a végét. Remélem tetszeni fog. :) Köszönöm azoknak, akik írtak. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre a mostani fejezettel kapcsolatban.
Abellana

(Edward)

Fülledt, nyári hőségre ébredtem. A napfény beragyogta a szobát, megvilágítva a mellettem szuszogó meztelen testet is. Elmosolyodtam és óvatosan végigsimítottam Bella hátán, aki nem ébredt fel az érintésre.

A tegnapi nap nem is alakulhatott volna jobban. Mikor megérkeztünk, alig vártam, hogy eltöltsek egy hetet Bellával kettesben, messze a családomtól, akik néha túlságosan is beleszóltak az életembe. Na persze most az először ezt nem bántam.

Mint az aztán később kiderült, a családjától soha sem kerülhet elég messze az ember, és habár Kate és Garrett nem éppen a legjobb pillanatban bukkantak fel, örültem, hogy látom őket, és végül nagyon is jól szórakoztunk. Az egész nyaralás lényege az volt, hogy nem kellett senki előtt tettetnünk magunkat, nem kellett azt az őrült játékot játszanunk, amiben eladjuk az embereknek, hogy szerelemből házasodtunk, de a családunk előtt titkoljuk a mostani kapcsolatunkat. És miközben velük vacsoráztunk, nem is gondoltunk a színjátékra. Csak önmagunk voltunk – Edward és Bella, akik egy abszurd helyzetben ismerkedtek meg egymással. És úgy tűnt Kate is észrevette, hogy a dolgok megváltoztak az esküvő óta. Persze ő nem is sejthette, hogy ő az első a mi kapcsolatunkban, aki szerelemről beszél.

Viszont ahelyett, hogy pánikba estem volna, rögtön elmosolyodtam. Tudtam, hogy igaza van. Szerelmes vagyok Bellába. És ezt majdnem meg is mondtam neki tegnap este a pillanat hevében. Kellemesen beleborzongtam az emlékbe, ahogyan Bella minden félénkségét félretéve elhatározta, hogy új módon szerez örömet nekem.

Kisimítottam egy hajtincset az arcából, és miután gyönyörködtem még egy kicsit a látványban, óvatosan kikászálódtam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt.

Mindig volt egy személyzet, akik kitakarítottak és feltöltötték a hűtőt mindenféle étellel, mielőtt a család megérkezik a nyaralóba. Nekem kiment a fejemből, hogy szóljak nekik, de úgy tűnik, az anyámnak nem, így hát nem kellett bevásárolnunk. Úgy döntöttem, hogy összedobok egy kis reggelit magunknak, amit megehetünk az ágyban is. Pár perc múlva viszont éreztem, ahogyan két vékony kar fonódik körém, és a hátamnak feszül egy teljesen meztelen test. Bella ugyanis nem viselt mást, csak a maga köré tekert paplant.

Megfordultam – úgy, hogy a karja ne mozduljon, így most a hátamat ölelte át – és így szinte nyáladzva tekinthettem végig az elképesztő kilátáson. Az én gyönyörű Bellám egyre bátrabb és bátrabb lett. Benyúltam a paplan alá és meztelen csípőjénél fogva még közelebb vontam magamhoz.

- Szerencsés ruhaválasztás – jegyeztem meg. Bella felnevetett és kissé mintha elpirult volna.

- Csak gondoltam megnézem miben mesterkedsz, de nem volt kedvem felöltözni – vont vállat.

- Nagyon helyes – bólogattam komolyan. – Tetszik ez a mentalitás.

Bella a szemeit forgatva elmosolyodott, én pedig magamhoz húztam egy reggeli csókra. Édes nyelve bekúszott a számba, én meg mire észhez kaptam, a kezem már felfelé igyekezett és a hüvelykujjam rátalált az egyik mellbimbójára. Bella belenyögött a csókba, én pedig nem tudtam és nem is akartam megállítani a másik kezemet, ami épp az ellenkező irányba tartott. Elégedetten felsóhajtottam, mikor két ujjam Bellába hatolt és megéreztem, hogy ő is ugyanannyira akarja.

- Na és mi lesz a reggelivel? – kérdezte remegő hangon.

Kaján mosollyal a füléhez hajoltam. – Én most inkább mást falnék – feleltem vággyal teli hangon.

Órákkal később mosolyogva futott át az agyamon a gondolat, hogy a családom, akik annyira igyekeznek minket összehozni, nem is sejtik, hogy Bella az ajtófélfának döntve sikoltozta a nevemet ma reggel, miközben combjait a nyakam köré fonta.

***

A következő pár nap maga volt a Paradicsom, de az idő gyorsabban telt, mint szerettem volna, és mire felocsúdtam, már péntek volt, nekünk pedig vasárnap haza kellett mennünk. Elhatároztam hát, hogy az utolsó napokat emlékezetessé teszem Bella számára.

Már hajnalban felébredtem, de nem tudtam visszaaludni, és mivel még nem volt olyan tikkasztó hőség, úgy döntöttem, hogy elmegyek futni. Mostanában sosem volt rá időm, pedig szerettem reggel futni – nem csak, hogy össze tudtam szedni a gondolataimat, de jó volt látni kora reggel, ahogy New York ébredezni kezd.

Itt, a kertvárosban még nem ébredeztek az emberek, de felszabadító érzés volt, ahogy a lábam csattogott a betonon az óceán menti utcákon. Na meg az is, hogy szabadjára engedhetem a gondolataimat.

Az utóbbi napokban többször is eszembe jutott, hogy elmondom a teljes igazságot Bellának, arról, hogyan is ismertem meg őt valójában. Viszont a zsigereimben éreztem, hogy nagyon balul sülne el a dolog, miközben a másik felem azt mondogatta, minél tovább várok, annál rosszabb lesz. De ezekben az elmúlt napokban mindketten olyan boldogok voltunk, mint még soha. Talán… talán várhatok addig, amikor az egész már csak egy vicces sztori lesz. Hahaha, Edward egy évig epekedett Bella után anélkül, hogy ő tudott volna róla. Talán majd úgy fogja fel, mint egy nagy romantikus gesztust. Persze ebben erősen kételkedtem.

Éreztem, ahogyan az a borzasztó érzés legbelül emészteni kezd, és megint csak eldöntöttem: egyelőre nem beszélhetek erről Bellának.

***

Mikor visszaértem a házba, Bella már ébren volt. Még szerencse, hogy hagytam neki üzenetet arról, hova megyek.

- Ma korán keltél – jegyezte meg, nagy bánatomra ezúttal teljesen felöltözve. – Nem is tudtam, hogy szoktál futni.

- Mostanában nem volt rá időm – vontam vállat, majd közelebb léptem hozzá és a derekánál fogva magamhoz húztam. – Túlságosan lefoglalt az új feleségem.

Bella elmosolyodott és a hátam mögött összekulcsolta kezeit, én pedig lehajoltam, hogy a nyakába csókoljak. – Hiányozni fog ez a hely – sóhajtotta.

Kicsit eltávolodtam tőle, hogy ránézhessek, és közben két kezem közé vettem arcát. – Nem az a lényeg, hogy hol vagyunk. Hanem az, hogy együtt vagyunk – feleltem, majd magamhoz vontam az arcát, hogy megkóstolhassam édes ajkait.

Hagytam, hogy belemerüljünk a csókba, de nem sokáig. Tényleg szerettem volna tökéletessé tenni az utolsó napjainkat itt, és ha hagyom, hogy most megint magával ragadjon minket a vágy, nem jutunk sehova.

- Ha már ilyen korán fent vagyunk, menjünk el valahova reggelizni – javasoltam, miután elváltunk egymástól.

- Rendben – vágta rá Bella. – De azt hiszem előbb rád férne egy zuhany.

- Csatlakozol? – kérdeztem a fél szemöldökömet megemelve, miközben hátrébb léptem és lehúztam magamról a pólót. Alig álltam meg, hogy ne villantsak felé egy kaján mosolyt.

Ő viszont átlátott rajtam. – Azt hiszem akkor csak ebédre érnénk oda – felelte.

***

Egy hangulatos kis helyre vittem Bellát, ahol már sok éve nem jártam, és az ablak mellé ültünk le, hiszen most senki elől sem kellett bujkálnunk. Néztem, ahogyan a napsütés megvilágítja az arcát, miközben mosolyogva figyelte az üvegen keresztül a mellettünk álló parkot, ami főleg a nyári szünet miatt zsibongó gyerekekkel volt tele. Átnyúltam az asztalon és összefontam ujjainkat, mire ő rám nézett és a mosolya tovább nőtt.

Mindennél jobban szerettem volna kimondani ebben a pillanatban, hogy mit érzek iránta, de tudtam, hogy nem ez a megfelelő alkalom. Ráadásul, akárcsak az első este vacsoránál, most is félbeszakítottak, mielőtt bármit is mondhattam volna.

- Edward Cullen! – hallottam meg a hitetlenkedő hangot. Felnéztem, és egy ismerős kék szempárral találtam szemben magam. Világosszőke haja rendetlen kontyba volt felkötve, ajkai körül pedig apró mosoly játszott. – Nem láttalak már legalább öt éve!

- Azt hiszem több is volt az – feleltem nevetve, ahogy az ismerős arc látványa szinte visszarángatott a gyermekkoromba. Felálltam és röviden magamhoz öleltem. – Jó téged újra látni, Tanya. Ő itt a feleségem, Bella. Bella, Tanya egy nagyon jó gyerekkori barátom, szinte minden nyarat együtt töltöttünk.

- Örülök, hogy megismerhetlek – fogott vele kezet Bella udvariasan, ugyanakkor mintha egy kicsit hűvös lett volna.

- Én szintúgy – vetett rá fülig érő mosolyt Tanya. – Láttalak titeket az újságban. Anyám persze rögtön mondta is, nézd ott a kis Edward Cullen, milyen szép lányt talált magának, gyönyörű gyerekeik lesznek!

Bellának hirtelen kikerekedtek a szemei, én viszont csak elnevettem magam, ugyanis ez tényleg pontosan úgy hangzott, mint Tanya anyukája.

- Nem is tudtam, hogy itt dolgozol – jegyeztem meg, végignézve a pincérnői egyenruháján.

- Nem lehetünk mind New York-i nagymenők, ugyebár – replikázott Tanya, de a mosolya elárulta, hogy csak viccel. Magához emelte a jegyzetfüzetét és előhúzott egy ceruzát a füle mögül – tisztára mint a filmekben. – Na halljam, mit hozhatok?

Miután felvette a rendelésünket és magunkra hagyott minket, Bella rám pillantott. – Nagyon csinos gyerekkori barát – jegyezte meg.

Felnevettem. – Bella Swan, állandóan meglepsz. Nem hittem, hogy féltékeny típus vagy.

- Csak egy megállapítás volt – vont vállat. Kérdőn megemeltem az egyik szemöldököm. – Na jó, egy picit talán féltékeny lettem. De te is az lennél, ha hozzám hasonlóan húszévnyi egyedüllét után találtál volna valakit, aki… aki…

Láthatóan nem találta a megfelelő szót, de nem is kellett. Pontosan tudtam, hogy mire gondol. Előrehajoltam és mélyen belenéztem a szemeibe. – Hidd el, én is tudok féltékeny lenni – feleltem halkan. – Ez a házasság, még ha nem is teljesen önként történt, a legjobb dolog ami valaha történt velem. Nem engedlek ki a kezeim közül, Swan.

Utolsó szavaim közben elmosolyodtam és Bella álla alá nyúlva magamhoz húztam őt egy gyengéd csókra. Pár pillanat múlva Tanya kihozta a reggelinket, és Bella most már láthatóan melegebb fogadtatásban részesítette őt.

- Szóval ezek szerint csak és kizárólag barátok voltatok – mondta Bella miután elkezdtünk enni, de inkább hangzott kérdésnek.

Felsóhajtottam. – Gyerekek voltunk, aztán meg tinédzserek… egyfolytában együtt lógtunk – magyaráztam. – Természetes, hogy… kísérletezgettünk egymással.

Úgy tűnt, Bella majdnem félrenyelte a kávéját. – Pontosan mit értesz kísérletezgetés alatt?

Fájdalmasan felnyögtem, de tudtam, hogy nincs mit tenni, már nem kerülhetem a témát. – Tanya volt az első, akivel…

- Óh – felelte döbbenten, miután nem fejeztem be a mondatot. – És neki is te voltál az első?

Bólintottam. Bella a reggeli hátralévő részében nem szólt semmit, én pedig tudtam, hogy az előbbi szép pillanat máris el lett rontva.

Miután végeztünk, Tanya újból felbukkant a számlával. – Örülök, hogy összefutottunk – mondta széles mosollyal. – És még egyszer, jó volt veled találkozni, Bella. Amint megláttalak titeket együtt, egyértelmű volt, hogy mennyire összeilletek.

Mikor elbúcsúztunk és kiléptünk a délelőtti hőségbe, Bella még mindig szófukar volt.

- Hé – szóltam és megragadtam a kezét. Szembeálltam vele, olyan közel, hogy szinte összeért a homlokunk. Kezemben lévő tenyerét a szívemre helyeztem. – Az csak fiatalkori bolondozás volt. Még tudatlan kisfiú voltam, nem jelentett nekem semmit, ahogy neki sem. Ez itt most csakis a tiéd, csakis érted dobog.

Bella a szemembe nézett és szólásra nyitotta a száját, de úgy tűnt, végül meggondolta magát, helyette inkább közelebb hajolt és puha csókot lehelt ajkaimra. Mikor elváltunk, a pillantása meglágyult és finoman elmosolyodott, amit nem tudtam nem viszonozni. Hatalmas szerencsémre úgy tűnt, hogy Bella és én nem tudunk sokáig haragban maradni.

***

Miután eljöttünk, megmutattam Bellának az érdekesebb helyeket a városban, és közben egymás gyerekkori történeteit hallgattuk. Elszomorított, hogy ahogy egyre idősebb lett, Bellát annál inkább elnyomta az anyja, és ettől egyre zárkózottabb lett. Belesajdult a szívem, mikor rájöttem, mennyire magányos volt az utóbbi években. Elhatároztam, hogy történjék akármi is, soha többé nem fogom hagyni, hogy egyedül érezze magát. Most már itt vagyok neki én.

Már órák óta barangoltunk a városban, mikor Bella felhozta a délelőtt történteket. – Még nem is kértem igazán bocsánatot – sóhajtotta. – Hülyeség volt úgy kiakadnom, csak hát…

Láttam, ahogyan elpirul, de mikor a tekintetét kerestem, ő lesütötte a szemeit. – Csak hát…? Nekem bármit elmondhatsz, Bella.

Azt vártam, megpróbálja mégis kikerülni a témát, de megint meglepett, mikor felemelte a fejét és dacosan a szemembe nézett. – Csak nehéz nem féltékenynek lenni, mikor Tanya, aki csak egy gyerekkori barát, jobban ismer téged, mint én, a saját feleséged.

- Tanya nem ismer engem jobban – ellenkeztem. – Persze nyaranként sokat lógtunk együtt, de…

- Nem olyan ismeretségre gondolok, Edward – szólt közbe Bella ingerülten.

Kellett pár pillanat, mire leesett a tantusz, de mikor végre megtörtént, azonnal érvelni akartam. Hiszen kit érdekel, hogy lefeküdtem már Tanyával, de vele még nem? Amúgy is már csak egy hajszál választott el minket attól, hogy megtörténjen. A kettő teljesen más volt. Akkoriban még csak egy hormonokkal teli tinédzser voltam, csak az járt az eszemben, hogy végre megtudjam, milyen együtt lenni egy lánnyal. Bella viszont nem is fogható senkihez, akivel eddig dolgom volt. Ő az a nő, akibe szerelmes vagyok.

Ugyanakkor valahol mégis megértettem az ő szempontját is. Tudtam, hogy fordított helyzetben én is így éreznék.

- Bella… - kezdtem. – Tudom, hogy hülyén hangzik, de azt akarom, hogy jókor történjen meg. Bár jobban el tudnám magyarázni.

- Igazad van – bólintott. – Tényleg hülyén hangzik.

Felnevettem és a derekánál fogva magamhoz húztam őt. – Ne aggódj, Swan, nem hagylak meg örökké érintetlennek – susogtam a fülébe.

Bella válaszul a szemembe nézett és még szorosabban simult hozzám. – Úgy legyen, Cullen. Na és… most hova tovább?

- Haza – feleltem.

- Óh – nézett rám Bella csalódottan.

- De csak azért, hogy átöltözhessünk – folytattam. – A mai terveimnek még egyáltalán nincs vége…

***

- Szóval hova is hoztál? – kérdezte Bella, miközben kézen fogva a bejárat felé húztam őt. Mikor megkérdezte mibe öltözzön át, azt feleltem, hogy valami elegánsba. És valóban, gyönyörűen festett. Elképzeltem, milyen selymesek lehetnek a combjai az alatt a fekete, színes virágokkal díszített rövid nyári ruha alatt. Elképzeltem azokat a halvány szeplőket a karján a fekete kardigánja alatt.

- Ez a város legelegánsabb étterme – mondtam.

- Edward, tudod, hogy ez egyáltalán nem szükséges – felelte Bella.

- Tudom – bólintottam. – De hidd el, ez tetszeni fog.

Amint beléptünk, máris ránk mosolygott egy öltönyös férfi. – Üdvözlöm önöket, Mr. és Mrs. Cullen. Az asztaluk már készen áll.

- Köszönöm – bólintottam. Éreztem Bella meglepődését, ahogyan egyre távolabb vezettek minket a többi, éppen vacsorázó vendégtől. Mikor megálltunk és kinyitották előttünk a helyiség ajtaját, kíváncsian vártam az ő reakcióját.

- Ez… elképesztő – lehelte.

Tényleg az volt. Már azon a napon, mikor elterveztük – vagyis Esme eltervezte – hogy ide jövünk, lefoglaltam az étterem különtermét. Egy bensőséges hangulatú kis szoba volt, ami az óceánpart egy privát részére nézett, így hát hiába voltak a falak üvegből, nem láthatott be senki. A mennyezetről apró gömb alakú lámpák lógtak le, a kétszemélyes asztalon pedig gyertyák égtek, ezen kívül pedig behűtött pezsgő is várt minket.

Miután leültünk és rendeltünk, magunkra hagytak minket. – Nos, Swan? Most az egyszer lenyűgöztelek? – kérdeztem mosolyogva.

- Egyfolytában lenyűgözöl – nevetett válaszul.

- Ezt örömmel hallom – feleltem boldogan, amiért sikerült a kedvére tennem.

Vidáman és fesztelenül beszélgettünk és nevetgéltünk egész vacsora alatt. Ekkor jutott eszembe valami, amire már régóta kíváncsi voltam.

- Hadd kérdezzek valamit – szóltam. – Mit gondoltál rólam, mikor először találkoztunk?

Bella felnevetett. – Azt, hogy egy seggfej vagy – felelte. – Folyton Ms. Swannak hívtál és alig szóltál hozzám. Azt hittem ki nem állhatod a gondolatát annak, hogy a feleséged legyek.

- Higgye el, Ms. Swan, ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna – mondtam, egyáltalán nem meglepődve, hogy ezt gondolta rólam.

- Óh, igazán? – nézett rám kihívó tekintettel. – Te mit gondoltál rólam?

Elmosolyodtam, majd éreztem, ahogyan megkomolyodik az arcom. – Azt, hogy ilyen gyönyörű teremtményt még nem hordott hátán a Föld. Teljesen elvarázsoltál, Bella Swan. És azóta is csak a bűvkörödben élek. Kedves vagy és intelligens és szenvedélyes és én minden nap azon munkálkodom, hogy felérjek hozzád.

Máskor teljesen bezárkóztam volna egy ennyire nyílt vallomás után, de most nem ez volt a helyzet. Bella volt az egész világom, előtte nem szégyelltem kitárni a szívem.

Néhány pillanatig némán bámulta az arcomat, majd áthajolt az asztal fölött és arcomat a két apró tenyere közé fogva megcsókolt. Lázasan csókoltuk egymást, kiérződött belőle az áhítozás. Mikor elváltunk egymástól, észrevettem egy könnycseppet Bella az arcán, és egy aprócska csókkal tüntettem el onnan. Egymásra mosolyogtunk és a hátralévő időben nem tért vissza az a könnyed hangulat, ami eddig, de egyikünk sem bánta.

Vacsora után úgy döntöttünk, hogy járunk egyet a homokos óceánparton. Mivel már jó ideje besötétedett, nem nagyon járkált arra senki, így magunkban lehettünk. Én pedig csak élveztem, ahogyan jobbra tőlem a hullámok a lábamnak csapódtak, bal oldalról pedig Bella ölelte magához a karomat, miközben némán sétáltunk.

- Mire gondolsz? – kérdeztem halkan, miközben puha csókot nyomtam a halántékára.

Bella elmosolyodott. – Valamiért az jutott eszembe, amikor először táncoltunk. Az esküvő előtti estén. Akkor voltunk először igazán közel egymáshoz.

Én is elmosolyodtam, majd elléptem Bellától, hogy szemben legyek vele, és szorosan magamhoz húztam a testét. – Emlékszem azt mondtad, hogy ügyetlen táncos vagy. De egyáltalán nem volt igazad – mondtam, miközben elkezdtünk ringatózni.

- Hát ebben nem értünk egyet – nevetett. – Egyáltalán mit művelünk? Nincs is zene!

Nem feleltem, csak még nagyobb lett a mosolyom, miközben arcom a nyakába temettem és csöndesen öleltük egymást. Ajkaim csókot leheltek a füle alá, majd az állára, onnan tovább haladva pedig a szája sarkára. – Szeretlek – suttogtam hirtelen, mielőtt megállíthattam volna az ajkaim közül kiszökő szót. De nem pánikoltam és nem akartam visszaszívni. Ebben a pillanatban mindennél erősebben éreztem, hogy a testem összes sejtjével imádom a karjaimban tartott nőt.

Láttam, ahogyan a csokoládébarna szempár elködösül, de nem gurultak le a könnyek. Helyette a gazdájuk csak halványan elmosolyodott és a szemembe nézett. – Én is szeretlek, Edward – felelte, mielőtt ajkai rátaláltak az enyémekre. Ujjai tarkómnál a hajammal játszadoztak, én pedig próbáltam őt a lehetetlennél is közelebb húzni csókunk közben.

***

- Bárcsak ne kéne még bemennünk – sóhajtotta Bella, mikor leparkoltam a nyaraló előtt. – Nem akarom, hogy véget érjen ez az éjszaka.

- Hát akkor ne menjünk – vontam vállat. – Az egész éjszaka a miénk, akkor lesz vége, mikor mi akarjuk.

Bella felnevetett. – Ó, igazán?

- Sőt, van is egy ötletem. Várj meg idekint, egy perc és jövök – mondtam, és a ház felé vettem az irányt. Ahogy ígértem, alig egy perc múlva már vissza is jöttem és Bellát a hátsó kertben találtam. Felém fordult és elmosolyodott, mikor meglátta a pokrócot a kezemben.

Leterítettem a fűre, és mivel hatalmas volt, kényelmesen elfértünk rajta, miközben lefeküdtünk a csillagos ég alá. Bella közelebb kucorodott hozzám és a vállamra hajtotta a fejét.

- Szóval így nyűgözi le a nőket, Mr. Cullen? – kérdezte incselkedve.

- Csak azokat, akiket feleségül is vettem – feleltem mosolyogva, mire Bella még közelebb bújt hozzám. – Szóval tetszett a mai nap?

- Nagyon is – motyogta a nyakamba. – Köszönöm.

- Ugyan mit? – kérdeztem. Bella hátrébb húzódott, hogy a szemembe nézhessen.

- Az egészet – vont vállat. – Hogy megmutattad a várost. A romantikus vacsorát. Hogy megosztottad velem a legkedvesebb emlékeidet. És azt is, hogy szeretsz.

Gyengéden végigsimítottam az arcán és magamhoz húztam őt egy csókra. – Megtiszteltetés önt szeretni, Ms. Swan – suttogtam.

Bella elmosolyodott és ezúttal ő hajolt felém, hogy ajkaink összeérhessenek. Csókunk közben fölé kerekedtem és végigsimítottam az oldalán, majd kezem beférkőzött a ruhája alá, ahol aztán selymes combját simogattam.

- Edward – hagyta el a nevem Bella ajkait, akár egy sóhaj.

- Hm?

- Vedd le az ingedet – kérte. Engedelmeskedve neki, felemelkedtem róla és mivel nem volt türelmem kigombolgatni, egyszerűen áthúztam a fejem fölött a ruhadarabot, majd visszahajoltam, hogy folytassuk a csókunkat.

Bella kezei bejárták meztelen hátamat és mellkasomat, de közben ő is kibújt a rajta lévő kardigánból. Mivel a kerti világítás fel volt kapcsolva, a sötéttől nem akadályozva is csodálhattam a csóktól kivörösödött ajkakat, a szeplővel borított vállakat, és a csokoládébarna szempárt, amiből sugárzott a szerelem. Hirtelen és elemi erővel csapott le rám a gondolat, hogy ez a pillanat maga a tiszta, romlatlan boldogság. Elmosolyodtam és olyan óvatossággal csókoltam meg Bellát, mintha ő lenne a legértékesebb, legtörékenyebb dolog a világon. És nekem az is volt.

Miközben kezeim kalandozni kezdtek, észrevettem, hogy elől gombok vannak a ruhája felsőrészén. Kipattintottam az első gombot és csókot nyomtam a helyére, pont a mellei közé, majd minden egyes gombot újabb csók követett. Miután ezzel megvoltam, a vállait is végigcsókoltam, miközben lassan lesimítottam róluk a pántokat.

Bella kicsit felemelkedett, hogy normálisan kibújhasson a ruha felsőrészéből, és közben a háta mögé nyúlt, hogy kikapcsolhassa a melltartóját. Mikor kibújt belőle, odahajította valahova az ingem mellé. Fedetlen mellekkel újra kényelembe helyezte magát a pokrócon, én pedig büntetlenül gyönyörködhettem a látványban. Tenyerembe vettem az egyik gömbölyded halmot, míg a másikat a számmal kényeztettem. Bella háta ívbe feszült és halkan felnyögött, de én nem siettem, ki akartam élvezni minden pillanatot.

Miközben csókjaim lefelé haladtak a hasán, megfogtam a dereka köré csavarodott ruhát és lehúztam azt Bella lábain, így szinte már meztelenül feküdt alattam. Kihasználva ezt, puha csókokat nyomtam testének szinte minden centijére. A mai este volt az első, hogy szavakkal és tettekkel is kifejezhettem az imádatomat iránta, és szerettem volna ezt tökéletessé tenni számára.

Hosszú percek múlva visszatértem ajkaihoz és ő nagy hévvel csókolt vissza. Tudtam, hogy többre vágyik, úgyhogy miközben a nyakához hajoltam, hogy apró csókokat leheljek érzékeny bőrére, a kezem lejjebb kúszott, egy pillanatra tenyerembe vettem egyik mellét, de hamar továbbhaladtam, míg ujjaim be nem csúsztak az egyetlen rajta maradt ruhadarab alá.

Hallottam, ahogyan Bella lélegzete elakad, és éreztem, ahogyan ujjai a hátamba mélyednek. Apró mozdulatokkal köröztem érzékeny pontocskája körül, majd lejjebb haladva könnyedén hatolt bele a forróságba két ujjam. Bella csípője reflexszerűen megrándult, én pedig arcomat a nyakába temetve rejtettem el a morgásra emlékeztető hangot, ami elhagyta az ajkaimat. Nem hiszem, hogy valaha is hozzá fogok szokni ahhoz az érzéshez, amilyen a neki való örömszerzés. Az pedig, hogy mindezt eddig csak nekem volt alkalmam kiváltani belőle, még különlegesebbé tette az egészet.

Ujjaim nem hagyták abba amit csináltak miközben ajkaim újra lefelé vették az irányt. Csókokkal borítottam be a kulcscsontját, majd újra a két kívánatos halmot, utána puha hasát, végül pedig legkívánkozóbb pontjára is nyomtam egy gyengéd csókot.

- Edward! – pihegte Bella, majd egyik kezét az arcomra tette. Felnéztem rá, ő pedig elsötétült szemekkel pillantott rám vissza. Szólásra nyitotta száját, de csak egy sóhaj hagyta el ajkait.

Felkúsztam hozzá, míg szemünk egy vonalba nem került. – Mi az? – kérdeztem lágyan.

- Nem tudom, hogyan mondjam… - kezdte, majd arcát a nyakam tövébe temette és apró csókot nyomott oda. A következő szavakat olyan halkan mondta, hogy kellett pár pillanat, mire rájöttem, mit is kér. – Úgy akarok elmenni, hogy közben bennem vagy.

Az első, ösztönös reakcióm az volt, hogy magamhoz húztam az arcát és ajkaira vetettem magam, hevesen csókolva őt. Ez volt ugyanis a legizgatóbb dolog, amit valaha is hallottam. Aztán tényleg eljutott az agyamig.

- Biztos vagy benne? – kérdeztem a szemeibe nézve. Bella habozás nélkül bólintott. – Itt kint meg minden?

Bella halkan felnevetett és vállat vont. – Nekem tetszik itt kint – mondta.

Egyet kellett értenem vele. Itt fénylettek a csillagok, amiket New Yorkban sosem látni a sok másféle fény miatt, és nem hallatszott más, csak a sötétben megbúvó éjjeli madarak csiripjei és az óceán hullámai. A levegő kellemesen meleg volt, alig hűlt a nappali forróság óta.

Aztán eszembe jutott még valami. – Csak bent a házban van óvszerem – mondtam.

- Arra nem lesz szükség – vágta rá Bella, félénken harapdálva az ajkát. – Én már… egy ideje fogamzásgátlót szedek. Amióta elkezdtünk… tudod.

Elmosolyodtam és egy futó pillanatra megpusziltam ajkait. – Szóval tényleg ezt akarod – szóltam csendesen.

- Igen – felelte suttogva.

Gyengéden megsimogattam az arcát, majd felé hajoltam, míg már csak pár milliméter volt köztünk. Ajkaim hozzáértek az övéihez és olyan lassan kezdtem el őt csókolni, mintha még sohasem lett volna alkalmam megízlelni ajkait. Nyelvem közéjük furakodott, hogy aztán finoman végigsimítson az ő nyelvén, a csók pedig úgy elmélyült, hogy hamarosan úgy éreztem, nem létezik semmi más a világon ebben a pillanatban. Csak mi és ez az egyetlen tökéletes csók.

Pár pillanat múlva megéreztem, ahogyan Bella ujjai kigombolják a nadrágomat, majd apró keze bekúszott az anyag alá és a bokszeremen keresztül rásimult fájóan vágyódó testrészemre. Mélyről jövő morgás tört fel belőlem, ahogyan elkezdte mozgatni a kezét. Azt hiszem Bella nagyon is élvezte, hogy ilyen hatalma van felettem.

Mintha valami újfajta magabiztosság lengte volna körül, a következő pillanatban már azon volt, hogy lekerüljenek rólam a maradék ruhadarabok. Örömmel segédkeztem a feladatban, így hamarosan már akadályok nélkül simult egymásnak a testünk. Mikor azonban ujjai megint körém fonódtak, óvatosan megragadtam a csuklóját és a feje mellé helyeztem, miközben összefontam ujjainkat.

- Csak lassan, édes – vetettem be legcsábítóbb mosolyomat, majd szavaimhoz hűen megint kínzó lassúsággal vettem birtokba ajkait.

Szabad kezem először az oldalát cirógatta, majd lejjebb haladva ujjaimmal apró köröket írtam le a combján, hogy ellazuljon.

- Szeretlek, Bella – suttogtam. – Vigyázni fogok rád, ígérem.

- Tudom – felelte ugyanolyan halkan. – Én is szeretlek.

A szó hallatán úgy éreztem, mintha a szívem félrevert volna egy ütemet. Még csak most hallottam ezt másodjára a szájából, de már most tudom, hogy sosem fogok hozzászokni. Annyi ideig csodáltam őt a távolból. Elképzeltem, hogy milyen lehet. Hogy milyen lenne beszélni vele. Hogy milyen lenne őt megcsókolni. És most itt feküdt alattam, feltárta nekem a testét és a lelkét. Ha az kell hozzá, minden áldott nap térdre borulok majd, amiért ekkora szerencse ért.

Mélyen belenéztem a barna szempárba és a saját érzelmeimet láttam tükröződni. – Fogalmad sincs, hogy milyen régóta vártam rád, Bella Swan – mondtam, majd apró csókot nyomtam a homlokára.

- Edward. – A nevem zokogásként tört elő Bellából, és mikor újra a szemeibe néztem, tényleg legurult egy árva könnycsepp a halántékán. Lecsókoltam azt onnan, ő pedig karjait a nyakam köré fonta és a lehetetlennél is közelebb húzott magához.

Beleborzongtam az érzésbe, mikor ujjai a tarkómnál a hajamba mélyedtek, lábait pedig a csípőm köré fonta. A szemébe néztem és egyik kezemmel megsimogattam az arcát. Bella bólintott egyet. Olyan szorosan összesimultunk, hogy éreztem, ahogyan levegőt vesz, mégis sikerült benyúlnom magunk közé, hogy helyreigazítsam magam.

Bella remegve felsóhajtott, mikor megérezte az első centiket, de nem láttam rajta bizonytalanságot, úgyhogy továbbmentem, miközben kezemmel a még mindig nyakam körül lévő karját kezdtem el simogatni, hogy megnyugtassam.

Fájdalmas nyögés hagyta el ajkait, mikor teljesen beléhatoltam, úgyhogy nem mozdultam, annak ellenére, hogy amint teljesen körülvett a szűk forróság, vágytól terhes köd borult az agyamra. Apró csókokkal borítottam be az arcát és megnyugtató kis semmiségeket suttogtam a fülébe. Pár pillanat után éreztem, ahogyan görcsös szorítása felenged.

- Jól vagy, minden rendben? – kérdeztem.

Bella halványan elmosolyodott. – Minden rendben – bólogatott.

Kicsit hátrahúzódtam, majd újra elmerültem benne, és ezúttal nem fogadott semmi fájdalomra utaló jel. Pár mozdulat után úgy tűnt, Bella kezdi megszokni az érzést, és csípőm minden mozdulatára az övé is egy aprócska mozdulattal válaszolt.

Ő és én tökéletesen illettünk egymáshoz, mint mikor a kirakós egy darabja a helyére kerül és hirtelen úgy érzed, ezentúl nem érhet semmi baj. Mert jöjjön akármi, ő velem lesz. Újra és újra kitöltöttem a testét, ő pedig felnyögött és ujjai a tarkómba mélyedtek. Éreztem, ahogyan libabőrös leszek az érintésétől.

Finoman megcsókoltam ajkait, miközben továbbra is lassan mozogtam benne, ő pedig egyre nedvesebben fogadott magába. Elváltam ajkaitól és a nyakába temettem az arcom, miközben felnyögtem.

- Elképesztő érzés, Bella – ziháltam. – Szeretlek. Mindennél jobban.

Bella hangosan felnyögött. – Edward…

Szinte kétségbeesetten kapaszkodott belém, én pedig ott csókoltam őt, ahol csak értem. Soha, senkivel nem éreztem még ilyet ezelőtt. Bellával olyan volt, mintha én is most először tapasztalnék meg ilyesmit. És valamennyire így is volt, hiszen még sosem voltam igazán szerelmes ezelőtt. Az a részem most már mindig is Bellához fog tartozni.

Megéreztem, hogy mikor akart többet, és gyorsítottam a tempón, miközben ajkaink újabb heves csókban forrtak össze. Látni akartam, ahogyan Bellát elragadják az élvezet első hullámai, de éreztem, ahogyan egyre közelebb jutok a csúcshoz, ezért hát egyik kezemet magunk közé vezettem és ujjammal lassan köröztem érzékeny pontocskája körül.

Bella háta ívbe feszült, a fejét hátravetve hagyta el ajkait egy hangos nyögés.

- Ez az, Bella – suttogtam, majd óvatosan beleharaptam a fülcimpájába. Ő egyre erőteljesebben kezdte mozgatni a csípőjét, és hamarosan teljes összhangban mozogtunk együtt. Nem tudtam betelni kalandozó kezeivel a hátamon és bőre érintésével az én bőrömön, mintha egyszerűen sosem lehetne elég.

Még jobban széttárta combjait és én még mélyebbre kerültem benne. Az éjszakai levegő csendjét felkavarták az egybeolvadó zihálások és nyögések kettőnkből. Hamarosan megéreztem, ahogyan Bella belső izmai kezdenek összehúzódni körülöttem, és felgyorsultak a mozdulataim. Néhány pillanat múlva teste teljesen megfeszült, ajkai néma sikolyban nyíltak szét, én pedig elragadtatva figyeltem gyönyörittas arcát, mikor felért a csúcsra, ugyanakkor éreztem, ahogyan az ismerős érzés minden eddiginél erőteljesebben kezd eluralkodni rajtam. Még néhány lökés után megmerevedtem, és arcomat Bella nyakába temetve hagytam, hogy elragadjon magával az érzés.

Egyetlen pillanatra mintha minden megszűnt volna. Csak a feketeséget láttam, és nem hallottam semmi mást, csak kettőnk száguldó szívverését – legalábbis azt képzeltem, hogy hallottam, – körülöttem pedig minden csak forróság és lüktetés. Arra az egy pillanatra lelassult az idő.

Mikor a pillanat elmúlt, felemeltem a fejem és Bella szemeibe néztem, mire ő elmosolyodott. Gyengéden megcsókoltam puha ajkait, majd óvatosan kihúzódtam belőle és lefeküdtem mellé. Magamhoz húztam őt, ő pedig átölelte a hátamat, így mindketten az oldalunkon feküdtünk csendben, anélkül, hogy egy szót is szóltunk volna. Bella időnként egy-két csókot lehelt a nyakamra, én pedig szórakozottan simogattam a haját.

Hosszú-hosszú percekig csak feküdtünk ott, csupán élvezve a békét és a csendet, majd ki tudja mennyi idő megszólaltam.

- Köszönöm – suttogtam.

Bella rám emelte a tekintetét és végigsimított a borostámon. – Micsodát?

- Azt, hogy szeretsz – vontam vállat.

Bella boldogan elmosolyodott. – Megtiszteltetés önt szeretni, Mr. Cullen – idézte vissza korábbi szavaimat, én pedig felnevettem. Bella újból megszólalt. – Ezt sohasem fogom elfelejteni, Edward.

- Hát azt remélem is – feleltem mosolyogva, Bella pedig elnevette magát.

Pár perccel és jó néhány csókkal később mindketten felöltöztünk. Felkaptam a pokrócot, és elindultunk befelé. Mielőtt azonban beléptünk volna a házba, még egyszer utoljára magamhoz húztam Bellát, csak hogy kellően kiélvezzem és meghosszabbítsam a pillanatot. Aztán még egy pillantást vettem szeretkezésünk színhelyére, ami ugyanúgy nézett ki, mint azelőtt. Mégis, bennünk valami megváltozott.

Annyi ideig éreztem magam elveszettnek, amiért körülöttem mindenki megtalálta a szerelmet rajtam kívül. Most jöttem rá, hogy ez az érzés teljesen megszűnt, mintha korábban ezer és ezer súlyos csomagot kötöttek volna rám, ami most mind felszállt és eltűnt a semmiben. Megtaláltam azt, akit mindvégig kerestem.

Helyzetjelentés

Sziasztok!
Csak gondoltam hallatok magamról azoknak, akik várják már a következő fejezetet. A jó hír az, hogy már csak be kell fejeznem, és egyébként ez lesz a leghosszabb fejezet eddig. :) Sajnos annyi minden történt a családomban mostanság, hogy az elmúlt két hónapban kiköltöztem, majd vissza, ráadásul az utóbbi napokban betegeskedtem is, úgyhogy sajnos nem volt túl sok szabadidőm. Szóval így állunk, már nem kell olyan sokáig várni. :) Köszönöm a türelmeteket.
Abellana