![A Whole New World [twilight fanfic]](http://3.bp.blogspot.com/-tW42MHiKiIE/V4oF6Hqij2I/AAAAAAAAAkQ/z9bFS5ihy_wjwGpgh4NFI3bh0A8g1yLiwCK4B/s1600/fejlec3.png)
Még mindig nem vagyok kész a fejezettel, de mivel nem szeretek sokáig nem hallatni magamról, íme egy kis részlet. :)
Abellana
A nap hátralévő részében, amíg Bella vissza nem jött, dolgoztam egy kicsit az otthoni irodámban. Mikor hallottam, hogy megérkezett, kiléptem a szobából. Éppen ledobta a kezében lévő dobozt és visszarakta a kocsikulcsot a tálkába, ahonnan kivettem.
- Hadd segítsek – szóltam, és máris felemeltem a dobozt. Ekkor láttam meg Bella bánatos arcát. – Mi baj van?
Csak megrázta a fejét, de láttam, hogy próbálja visszatartani a könnyeit. Azonnal letettem a dobozt és magamhoz öleltem Bellát. A nyakamba temette az arcát és sírni kezdett.
- Mi történt? – próbáltam megtudakolni újra, miközben a haját simogattam. Kétségbeesetten segíteni akartam neki, de elképzelni sem tudtam, hogy mi történhetett azóta, hogy kilépett a lakásból. Ekkor azonban Bella, mintha hirtelen ráébredt volna, hogy mi is történik, ellépett tőlem.
- Sajnálom, de most… szeretnék egyedül maradni – mondta, majd beviharzott a szobájába. Mi a fene? Fel sem fogtam mi történik, csak álltam ott egyedül, mint egy kuka.
Meg akartam vigasztalni Bellát, de tiszteletben tartottam a kérését… legalábbis tíz percig. Azután kopogtattam az ajtaján és halkan benyitottam. Megláttam, ahogyan az ágyon ül és annyira aprónak tűnt így. Magához ölelte lábait, álla pedig az egyik térdén pihent. Az arca még mindig könnyes volt. Felpillantott rám, mikor leültem mellé.
Abellana
A nap hátralévő részében, amíg Bella vissza nem jött, dolgoztam egy kicsit az otthoni irodámban. Mikor hallottam, hogy megérkezett, kiléptem a szobából. Éppen ledobta a kezében lévő dobozt és visszarakta a kocsikulcsot a tálkába, ahonnan kivettem.
- Hadd segítsek – szóltam, és máris felemeltem a dobozt. Ekkor láttam meg Bella bánatos arcát. – Mi baj van?
Csak megrázta a fejét, de láttam, hogy próbálja visszatartani a könnyeit. Azonnal letettem a dobozt és magamhoz öleltem Bellát. A nyakamba temette az arcát és sírni kezdett.
- Mi történt? – próbáltam megtudakolni újra, miközben a haját simogattam. Kétségbeesetten segíteni akartam neki, de elképzelni sem tudtam, hogy mi történhetett azóta, hogy kilépett a lakásból. Ekkor azonban Bella, mintha hirtelen ráébredt volna, hogy mi is történik, ellépett tőlem.
- Sajnálom, de most… szeretnék egyedül maradni – mondta, majd beviharzott a szobájába. Mi a fene? Fel sem fogtam mi történik, csak álltam ott egyedül, mint egy kuka.
Meg akartam vigasztalni Bellát, de tiszteletben tartottam a kérését… legalábbis tíz percig. Azután kopogtattam az ajtaján és halkan benyitottam. Megláttam, ahogyan az ágyon ül és annyira aprónak tűnt így. Magához ölelte lábait, álla pedig az egyik térdén pihent. Az arca még mindig könnyes volt. Felpillantott rám, mikor leültem mellé.
Drága Abellana, remélem tudod, hogy ez gonosz volt. ☺☺ Már eddig is nagyon vártam a folytatást, most pedig már még jobban. Remélem hamarosan meglesz a fejezet, a részlet csodálatos volt, és meglehetősen érdeklődést felkeltő.☺
VálaszTörlésSokszor ölel, Ellie Roberts
Szia!
VálaszTörlésEz nem volt szép :) Ilyen részletet feltenni?! Most még jobban várom a folytatást. Mi történhetett Bellával? Remélem hamarosan kiderül :)
Nóci