28. fejezet

Na, hát csak meglett! :D
Először is köszönök minden véleményt és köszönöm azt, hogy gratuláltatok az új munkához. Jól esett, mert eléggé izgultam miatta. :) Sajnos nem vagyok teljesen elégedett ezzel a fejezettel és kicsit rövid is lett, de ez már tényleg az utolsó fejezet mielőtt beindulnak a dolgok, és ilyen átvezető részt mindig nehezebb megírni. Azért remélem, hogy tetszeni fog.
Abellana

Jacob türelmetlenül itta már a második kávéját, miközben egy zsúfolt kávézóban várt. A helyiség tele volt emberekkel még hétfő délelőtt is, akik behordták talpukon a havat és a túl sokáig nyitva tartott ajtó miatt majdnem olyan hideget hoztak magukkal, mint amilyen odakint volt. Jacob undorodva bámult ki a zuhogó hóra. Alig várta, hogy végre véget érjen a tél, de még csak február eleje volt, és az utóbbi években még márciusban sem volt meglepő a hóvihar.

Végre belépett a férfi, akire idáig várt. Negyed órával a megbeszélt időpont után.

- Bocsánat a késésért – szabadkozott nem túl meggyőzően, miközben leült Jacobbal szemben. – Nagy a zűrzavar. A hó miatt.

Jacob legszívesebben a szemét forgatta volna. A hó miatt? Na ne mondd, zsenikém. De nem tette. Információkat akart ettől a férfitől, bár nem várt sokat. De minden kis részletet biztosra akart tudni. Ha véghez viszi mindezt, most nem hibázhat. Nem lehet egyetlen rés, egyetlen homályos részlet sem a történetben.

- Szóval… mit akar tudni? – kérdezte Sam feszengve.

Jacob még múlt szeptemberben nézte ki magának Sam Uley-t. Jacob két fickót vett fel tavaly nyáron, hogy kövessék és dokumentálják Edward Cullen és a felesége minden lépését. Azon a szeptemberi estén Sam és a barátnője is ott volt, mikor egy nagyon vidám csapat – köztük a Cullen házaspár – kilépett egy bárból és hazafelé indultak. Jacobnak feltűnt, hogy Sam nem igazán tűnt a csapat tagjának, csak velük volt, de nem igazán köztük. Jacob úgy gondolta, hogy tökéletesen meg fog felelni az ő céljainak. Hiszen olyan ember kellett, aki ismeri őket egy barátságos környezetben, de mégsem közeli barátjuk. Így hát megkereste Sam-et és azt mondta neki, hogy egy internetes pletykalapnak dolgozik.

Sam nem igazán akart az a bizonyos „névtelen forrás” lenni, de szüksége volt a pénzre, és ez a Jacob nevű férfi felajánlott neki egy kisebb összeget. Különben is, nem értette, hogy árthatna Bellának és Edwardnak az, ha elmondja róluk azt a keveset, amit eddig látott belőlük. Amúgy is teljesen hétköznapi párnak tűntek, még úgy is, hogy Edward Cullen és a családja elképesztően gazdagok.

- Csak meséljen róluk, hogy milyennek ismerte meg őket – mondta Jacob. – Hogyan viselkednek egymással, meg ilyen féle dolgok.

- Oké, szóval… Bellát azelőtt csak látásból ismertem, még a nevét sem tudtam. Akkor mutattak be minket egymásnak, mikor egy nap elkísértem a barátnőmet egy bárba. Inkább az ő barátai voltak ott és mint kiderült, ők Bella barátai is. Akkor találkoztam Edward Cullennel is.

- És mit csináltak aznap este? – érdeklődött Jacob.

- Semmi különöset – vont vállat Sam. – Ittunk és beszélgettünk.

- És Bella és a férje? Milyennek tűntek?

- Mindketten nagyon rendesnek tűntek. Nem voltak fellengzősek vagy ilyesmi, csak azért, mert gazdagok. Egymással is olyanok voltak, mint bármelyik másik pár. Tudja. Apró, egymásnak szánt mosolyok, néha egy-két csók.

- És nem volt olyan, mintha… csak mások kedvéért csinálnák? – kérdezte Jacob.

Sam-et meglepte a kérdés és furcsán nézett a vele szemben ülő férfire. – Dehogy. Ahogy mondtam, teljesen normálisnak tűntek.

Jacob felsóhajtott. – Rendben. És azóta?

- Egyszer-kétszer volt még olyan, hogy egy társaságba keveredtünk az ilyen ivós estéken – válaszolta Sam. – Meg persze néha szoktam őket látni, de ennyi.

- És semmi furcsaság nem tűnt fel?

- Nem – mondta Sam, most már kényelmetlenül. Mégis mit akar ez a pasas tudni? – Soha nem láttam őket még csak egy rossz szót sem szólni a másikhoz.

Jacob eddig is sejtette, de most már teljesen biztos volt benne. Edward Cullen és Isabella Swan szerelmesek és úgy élik az életüket, mint bármely másik házaspár. Könnyebb lenne a dolga, ha nem így lenne. Abban viszont még mindig nem kételkedett, hogy nem szerelemből házasodtak. Még ha közvetetten is, de ő maga felelős azért, hogy ezek ketten tényleg összejöttek. Ettől a gondolattól legszívesebben szétverte volna ezt a hülye, tömegnyomoros kávézót.

Akárhogy is, ezt a részt letudta. De ez még csak a könnyebbik része volt a dolognak, a neheze most jön. Minden részletet meg kell tudnia arról, hogyan jutottak el idáig Cullenék, és arról is, hogy kik tudnak az igazi helyzetükről. És már tudta is, hogy kihez fog fordulni.

***

(Edward)

Késő délután volt, mikor hazaértem, de odakint a fagyos februárnak köszönhetően már teljesen sötét volt. Arra számítottam, hogy Bellát tanulás közben találom meg, de nem volt sem a nappaliban, sem a dolgozószobában. Mikor azonban beléptem a hálószobába, meghallottam a fürdőszobából kiszűrődő zuhany hangját.

Mosoly kúszott az arcomra és azonnal elkezdtem vetkőzni. Beléptem a párával teli fürdőbe és halkan elhúztam a zuhany ajtaját. Bella ijedten ugrott egyet, de elmosolyodott, mikor meglátott.

- Csak nem felmelegedni próbál, Mrs. Cullen? Azt hiszem ebben segíthetek – vigyorogtam kajánul.

- Nem kéne a zuhany alatt ijesztgetned embereket, Edward – felelte. – Balesetveszélyes.

- Csak a feleségemet ijesztgetem a zuhany alatt – ellenkeztem. – És szerintem őt ki tudom engesztelni…

- Óh, igazán? – kérdezte incselkedve, miközben teljes testével felém fordult.

- De még mennyire – mondtam, és közben szorosan magamhoz húztam. Karjait a nyakam köré fonta és láttam, ahogy tekintete a számra téved, de nem adtam meg neki, amit akart. Még.

Mindkét kezem lefelé vándorolt a derekáról a formás fenekéig, ajkaim pedig finom csókokat leheltek a nyaka bőrére. Hallottam, ahogyan halkan felsóhajt, ujjai pedig a hajamba mélyedtek a tarkómnál. Eltávolodtam tőle, éppen csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Ugyanazt a vágyakozást láttam tükröződni csokoládébarna szemeiben, amit én is éreztem. Lehajoltam ajkaihoz és lassan – kínzóan lassan – megcsókoltam. Éreztem, hogy Bella többet akart, de élveztem a frusztráltságát, úgyhogy továbbra is óvatosan kóstolgattam ajkait. Aztán hirtelen elváltam tőle és átnyúltam a válla fölött a tusfürdőért.

Bella bosszúsan tekintettel nézett rám, de én csak gonoszul elmosolyodtam és elkezdtem őt beszappanozni. Először a vállain, majd a karjain, azután tenyerembe vettem puha melleit és lassan simogattam a hamvas halmokat.

- Azt hiszem már elég tiszták, Edward – lehelte Bella vágytól rekedt hangon.

- Sosem lehetünk túl alaposak – mondtam, megvillantva egy kaján mosolyt. – Fordulj meg!

Úgy tett, ahogy mondtam, én pedig megmostam a hátát, majd a mindennapi stressztől feszült vállizmait is megmasszíroztam. Bella szinte elolvadt a kezeim között. Visszafordult és egy édes mosolyt vetett rám.

- Most én jövök – jelentette be.

- Állok rendelkezésedre – mormogtam a fülébe vágyakozó hangon. Bella még mindig mosolyogva a szemeit forgatta, én pedig felnevettem.

Néhány pillanattal később finom kezei bejárták a mellkasomat, én pedig próbáltam ellenállni a késztetésnek, hogy azonnal ráugorjak. Úgy terveztem, hogy a mai estét alaposan kihasználom vele.

Mikor befejeztük egymás mosdatását, kiléptünk a zuhanyfülkéből és megtörölköztünk – néha megállva egy-egy csók kedvéért. Bella magára kapott egy selyem köntöst én pedig maradtam a derekam köré csavart törölközőben, miközben beléptünk a hálószobába. Bella rögtön felém fordult és két ujját beleakasztotta a rajtam lévő törölköző elejébe és felnézett rám a szempilláin keresztül.

- Mintha valami kiengesztelést emlegettél volna… - búgta hozzám simulva.

- Hmm, nekem is rémlik ilyesmi – mondtam, önkéntelenül is megnyalva az ajkaimat, miközben lehajoltam hozzá.

Azonban mielőtt ajkaink összeérhettek volna, hirtelen minden elsötétedett. Mindketten meglepődve néztünk körbe. – Azt hiszem áramszünet van – jelentettem be. Kinéztem az ablakon és mindenhol égett a villany, úgyhogy valószínűleg itt a házban volt a probléma.

- Utálom a sötétséget – hallottam Bella morgását a hátam mögül.

Vigyorogva felé fordultam. – Csak nem félsz, Swan?

- Fogd be, Cullen – replikázott, mire én felnevettem.

- Van egy ötletem – mondtam. – Gyújtsunk be a kandallóba a nappaliban és keressünk néhány gyertyát is. A szörnyektől pedig majd én megvédelek.

- Igazi úriember vagy, Edward – felelte Bella, mosollyal a hangjában.

Kimentünk a nappaliba és pár perc alatt világosságot csináltunk. Letelepedtünk a kandalló elé és közben eszembe jutott egy gyerekkori emlék.

- Kiskorunkban sokszor elment az áram a nyaralóban, ha nagy vihar volt. Rosalie-val takaróbunkert építettünk és zseblámpa mellett rémtörténeteket meséltünk – emlékeztem vissza.

Bella felnevetett. – Valahogy nem tudom elképzelni, hogy Rose megijedjen egy rémtörténettől – mondta.

- Ő tényleg soha nem ijedt meg – helyeseltem. – De engem mindig kiakasztott valamivel.

Bella nevetve az arcomra tette a kezét. – Ne aggódj, Edward. Majd én is harcba szállok érted a szörnyekkel.

- Igazán bátor vagy, Swan – feleltem incselkedő mosollyal, majd kezemet a tarkójára téve magamhoz húztam őt egy csókra.

Belle lelkesen viszonozta a csókot, én pedig lassan hanyatt döntöttem őt, hogy fölé kerüljek. Kezeim utat találtak a csomóhoz, amely összetartotta a köntösét, és lassan kioldották azt. Hiába zuhanyoztam vele alig negyed órája, olyan mohón futattam végig kezeim meztelen testén, mintha most először érinteném őt. Nem tudtam elhinni, hogy ez a csodálatos lény, akiről annyit álmodoztam, az én feleségem volt.

Nehezen ugyan, de elszakítottam magam forró csókunktól, hogy ajkaim elvándorolhassanak lefelé. Először puha, lassú csókokkal borítottam be a nyakát, szándékosan nem haladva lejjebb egy jó ideig. Mikor aztán Bella megemelte a csípőjét és elkezdett hozzám dörgölőzni, eddigi türelmem mintha kiröppent volna az ablakon.

Még lejjebb haladva ajkaim közé vettem az egyik aprócska rózsaszín bimbót, míg a másik mellét mohón vettem a kezembe.

- Edward – sóhajtotta Bella a nevem remegve. Úgy döntöttem, nem váratom tovább.

Néhány ártatlan puszit nyomva a hasára végül lejjebb kúsztam. Bella felkönyökölt és várakozó tekintettel nézett rám. Végig a szemébe néztem, miközben végre megcsókoltam legérzékenyebb pontját. És ezúttal nem csak úgy óvatosan. Mélyen és forrón.

Bella hangos nyögéssel huppant vissza fekvő helyzetbe, miközben ujjai a hajamba kúsztak. Ahogy egyre erőteljesebben csókoltam, ő ringatni kezdte a csípőjét. Imádtam, hogy ezt tudom belőle kihozni. Teljes arcomat nedves nőiességébe temettem és közben ajkaim közé szívtam a lüktető kis pontocskát a húsos ajkak találkozásánál. Alig telt el pár perc, mikor megremegett alattam a teste, miközben elérte a tetőpontot és zihálva kapkodta a levegőt.

Visszakúsztam Bellához és egy apró csókot nyomtam a nyaka oldalára, miközben ő úgy nézett ki, mint aki próbálja visszafogni a szíve kalapálását. – El ne ájuljon itt nekem, Mrs. Cullen – mormogtam pimasz - és eléggé öntelt - mosollyal.

Bella hangosan felnevetett, én pedig megbabonázva bámultam, míg a barna szempár újra nem találkozott az enyémmel. Akkor viszont elhalt a nevetése, keze pedig kettőnk közé nyúlt és lehúzta a még mindig rajtam lévő törölközőt, hogy aztán habozás nélkül magába vezessen.

Mélyről jövő morgással temettem az arcom a nyakába, miközben ő összekulcsolta a lábait körülöttem. Lassan, de határozott lökésekkel kezdtem el benne mozogni, Bella pedig libabőrös lett, mikor minden utamba kerülő meztelen bőrfelületet végigcsókoltam.

Imádtam benne lenni, imádtam ahogy a teste mozgott az enyém alatt, és imádtam, hogy én vagyok az első és egyetlen férfi, aki ebben a szerencsében részesült. Kezeim megtalálták az övéit és a fejünk mellett összekulcsoltam ujjainkat.

Szenvedélyesen csókoltuk egymást, miközben testünk tökéletes harmóniában mozgott együtt. Éreztem, ahogyan kezd feltörni belőlem az ismerős érzés, de visszafogtam magam, mert meg akartam hosszítani a pillanatot. Ugyanakkor viszont tudtam, hogy Bella is közel jár. Egyik kezét az arcomra tette és a szemembe nézett.

- Szeretlek – suttogta érzelemtől elfúló hangon. – Annyira szeretlek, Edward.

Nem bírtam tovább. Miközben a nő, akiért már olyan régóta vágyakoztam, kifejezte a szerelmét irántam, magával ragadott a gyönyörteljes érzés, Bella pedig szorosan kapaszkodott belém, miközben követett engem.

Egy percig még mindig összeölelkezve, zihálva próbáltunk lenyugodni, majd óvatosan kihúzódtam belőle. Egy darabig csak csendesen simogattuk egymást a ropogó tűz mellett, mintha akár egyetlen szó is elronthatná az egészet.

Mikor láttam Bellán, hogy kezd elálmosodni, végigsimítottam az arcán, ő pedig elmosolyodott. – Jó kis kiengesztelés volt – mondta.

Halkan felnevettem és homlokon csókoltam. – Szerintem is – értettem egyet.

Miközben felkönyököltem és újból végigsimítottam a testén, cirógató kezem a hasára tévedt. Elképzeltem, hogy milyen lenne Bella egy nagy, kerek pocakkal. – Mit gondolsz a gyerekekről? – buggyant ki belőlem a kérdés.

Bella ajkait elhagyta egy futó kacaj, hirtelen jött kérdésemet hallva. – A gyerekekről?

- A… babákról – vontam vállat.

Bella az ajkába harapott. – Ezelőtt nem sokat gondolkodtam rajta – vallotta be. – Nem éppen követendő szülői példa volt előttem. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem képzeltem el milyen lenne, ha esetleg… valamikor a jövőben… már nem csak ketten lennénk.

Elmosolyodtam, mikor meghallottam, hogy már ő is eljátszadozott a gondolattal. Apró csókot nyomtam az ajkaira. – Szerintem csodálatos anyuka lennél – mondtam.

Bella elpirulva mosolygott. – Szóval ha jól értem, te… szeretnél gyerekeket – kezdte.

- Ezelőtt én sem sokat gondoltam rá – feleltem. – De veled, nem is kérdéses.

Még szélesebb lett a mosolya. – Na és mennyire gondoltál?

- Egy vagy kettő… esetleg három. Nem tudom, ahogy alakul.

- Azt hiszem eggyel vagy kettővel elbírnánk – mondta. – De mindenképpen csak azután, hogy befejeztem a tanulmányaimat és elkezdtem a munkát. Az még legalább öt-hat év.

- Bella Swan… fogalmad sincs, hogy mennyi ideig lennék képes várni rád.

Bella megkomolyodott pillantással nézett a szemembe és csókért hajolt felém, mikor hirtelen visszajött az áram és elárasztotta a nappalit a fény. Mintha a bensőséges hangulat egyszeriben átalakult volna valami mássá.

- Fújjuk el a gyertyákat, mielőtt még felgyullad a lakás – mosolyodott el.

Mindketten felálltunk és miután elfújtuk a gyertyákat, úgy döntöttünk, hogy ideje aludni menni. Tökéletesen alakult az esténk, mégis mielőtt elaludtam volna, zavaró gondolat férkőzött a fejembe. Ha nem vagyok őszinte Bellával a múlttal kapcsolatban, hogyan tervezhetnék vele nyugodt jövőt?