Az utolsó bejegyzés...

Először is, tessék tovább görgetni és elolvasni a legeslegutolsó fejezetet és aztán visszatérni ide. Ott nem akartam a legvégére még írni, de egy-két dolgot még szeretnék elmondani.

Én magam sem hiszem el, hogy milyen régen kezdtem el ezt a történetet írni. Azt pedig elmondani sem tudom, hogy hányszor gondoltam azt, hogy soha az életben nem jutok a végére. Olyan lassan haladtam, miközben annyi ötletem volt és az agyam mindig jóval előrébb járt. Szerintem még jó darabig nem fogom elhinni, hogy kész, tényleg sikerült befejeznem és megvalósítanom az ötleteimet. :)

Ez a történet egyébként teljesen másnak indult, de örülök, hogy ez lett belőle. Az eredeti kigondolásom egy sablonos sztori lett volna, kicsit még hasonló is az előzőhöz.

Köszönöm azoknak, akik itt voltak és hónapokat vártak egy-egy fejezetre és még inkább köszönöm azoknak, akik le is írták a véleményüket. Mindig öröm volt látni, ha új megjegyzés várt a legutóbbi fejezet alatt. :)

És végezetül be kell vallanom magamnak is, hogy valószínűleg ez az utolsó történetem. Rengeteg ötletem van, de az írás nem olyan embernek való hobbi, aki reggel fél hétkor kel és este kilencre ér haza.

El sem hiszem, hogy ez a történet mennyi mindenen keresztül elkísért engem az utóbbi négy évben, de nagyon büszke vagyok rá, hogy csak azért is befejeztem. Én úgy érzem, megérte. Remélem ti is így gondoljátok. :)

Abellana