21. fejezet

Sziasztok! Már annak, aki valamilyen érthetetlen módon még olvas engem. :D Ez a fejezet eredetileg sokkal eseménydúsabb lett volna, de úgy döntöttem, azt inkább meghagyom a következő résznek, ez már így is elég hosszú, ti meg így is eleget vártatok. Meg kell, hogy mondjam, kivételesen át sem olvastam befejezés után, lévén hogy hajnali fél kettő van, szóval az esetleges hibákért elnézést. Köszönöm azoknak akik írtak és egyáltalán, hogy még mindig van itt valaki.
Abellana

(Bella)

Számtalanszor olvastam könyvekben és láttam filmekben azt a szituációt, amikor a főhősnő először tapasztalja meg, milyen nem csak lélekben, hanem testben is egyesülni a férfival, akibe beleszeretett. Szinte minden egyes alkalommal, a lány utána úgy érzi, semmi sem változott rajta. Én pedig mindig csalódott voltam. Azon gondolkodtam ilyenkor, vajon én is így fogom érezni?

Szombat reggel mikor felébredtem, először minden ugyanolyan volt. A szoba napfényben úszott, idebent pedig még a légkondi ellenére is érezni lehetett a rekkenő hőséget. Aztán a mellettem alvó Edwardra tévedt a tekintetem, és hirtelen elöntötték elmémet a tegnap éjszaka emlékei. Abban a pillanatban tudtam, hogy számomra minden megváltozott. Teljesen másképp éreztem magam, mint azelőtt, habár azt nem tudnám elmagyarázni, hogyan és miért. Egyszerűen csak így volt.

Na persze nem csak a szex miatt. Mikor Edward tegnap éjszaka bevallotta, hogy szeret, olyat éreztem, mint még soha ezelőtt. Egy akaratos anya és egy szófukar apa mellett nem sokat hallja az ember azt a szót, hogy „szeretlek”. Most először vége úgy éreztem, a világon minden rendben van. Mert valaki szeretett. Soha nem is kívántam ennél többet.

Most pedig alig mertem elhinni, hogy itt feküdt mellettem az ágyban, ráadásul meztelenül, és annyira édesen nézett ki alvás közben, hogy legszívesebben megcsipkedném a pofiját.

- Mit művelsz, Swan? – rángatott ki hirtelen Edward álmos hangja az álmodozásomból. Halkan felnevettem, mire ő kinyitotta a szemét.

- Csak nézlek – vontam vállat mosolyogva.

- Így kezdődnek az olyan történetek, amiben aztán a feleség megöli a férjét – felelte Edward.

- Igen, pontosan ezt tervezgettem – bólintottam komolyan.

- Na és mi az ítélet? Hogyan ér majd el a vég?

- Még nem döntöttem. Valami igazán különlegeset szánok neked.

- Hmm… - hümmögött elgondolkozva, miközben keze a csípőmre kúszott és közelebb húzott magához. – Abban reménykedtem, hogy esetleg a végkimerülésre szavazol.

- Sajnos semmi sem jut eszembe, amivel ennyire kimeríthetnélek, Cullen.

- Nekem van egy-két elképzelésem – mondta sejtelmesen, majd a következő pillanatban ajkai máris édes csókot leheltek az enyémekre. Szinte azonnal vágyakozni kezdtem utána, viszont úgy tűnt, Edward nem tervezi elmélyíteni a dolgot. Kiugrott az ágyból és felkapott egy alsónadrágot.

- Ez az utolsó napunk itt – mondta. – Kimehetnénk az óceánhoz fürödni.

- Óh. Oké, persze – nyögtem ki. – Csak lezuhanyzom és mehetünk.

Összeszedtem a bikinimet, hogy rögtön a ruha alá vehessem majd, aztán besétáltam a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe és azon tanakodtam, hogy meglátszik-e rajtam, hogy máshogy érzem magam. Ha más nem is, hát a letörölhetetlen mosoly az arcomon mindenképp változás volt.

Beálltam a zuhany alá, és épp próbáltam belőni a megfelelő hőfokot, mikor egyszer csak kinyílt mögöttem a zuhanyfülke ajtaja, és két védelmező kar fonódott körém.

- Gondoltam csatlakozom, ne pazaroljuk a vizet – súgta a fülembe.

- Természetesen – feleltem szembefordulva vele. – Nem is feltételeztem, hogy más szándékkal jöttél utánam.

Edward fülig érő mosolyt villantott, majd ajkaimhoz hajolt és finom csókba hívta őket. Egyik karja a hátam mögé nyúlt, hogy egy kis tusfürdőt nyomjon a kezébe, majd lassú mozdulatokkal elkezdett mosdatni. Nem hagyott ki egy részt sem, mégsem volt szexuális töltete a dolognak. Minden egyes érintése olyan gyengéd és törődő volt. Edward mellett mindig úgy éreztem magam, mintha valami értékes, féltve őrzött dolog lennék.

Én is viszonoztam a gesztust, és nem sokkal később – néhány hosszabb csókszünet után – mindketten kijöttünk a zuhany alól, hogy felöltözzünk.

***

Elképesztő volt belegondolni, hogy mennyire tiltakoztam az Edwarddal való házasság ellen alig két hónapja. Most pedig a napon sütkérezve nevetgéltünk, és kívülről valószínűleg úgy is néztünk ki, mint egy átlagos szerelmespár. Habár… miért is ne lennénk azok? Vannak emberek, akik sokkal bonyolultabb és furcsább helyzetekben szeretnek egymásba. Mégis, sokat gondolkodtam ezen, és sokszor kívántam, bár másképp, máshol, máshogyan találkoztunk volna.

- Mi jár a fejedben, Swan? – kérdezte Edward, miközben gyengéden kisimított egy tincset az arcomból.

- Főként te – feleltem halvány mosollyal.

Edward felkönyökölt és érdeklődve megemelte az egyik szemöldökét. – Igazán? Na és mit gondolkodtál rólam?

- Csak azt, hogy szeretlek – vontam vállat. Edward arcán azonnal felragyogott egy mosoly.

- Sosem fogom megunni, hogy ezt halljam tőled – mondta. – Én is szeretlek, Bella.

Edward lehajolt hozzám és édesen megcsókolt. Én pedig teljesen elolvadtam az érintése alatt. Azonban nem élvezhettem a helyzetet túl sokáig, ugyanis Edward felállt és magával húzott, majd a karjaiba kapott és bevitt a vízbe.

A nap hátralévő részét összetapadva töltöttük, körülvett minket az a bizonyos mindenki mást kizáró buborék, én pedig arra gondoltam, nem kéne amiatt panaszkodnom, hogyan ismertük meg egymást. Most először igazán nem panaszkodhattam. Soha ezelőtt nem voltam még ilyen boldog.

***

Mikor elkezdett lemenni a nap és a hőmérséklet is csökkent egy kicsit, elindultunk hazafelé. Kézen fogva tettük meg a tízperces sétát, nekem pedig végig ott csücsült az arcomon az a letörölhetetlen vigyor, mert az egész annyira normálisnak érződött. Mintha végre azt az életet élném, amit mindig is kellett volna.

A nyaraló előtt Edward kutakodni kezdett a zsebében a kulcs után, én pedig közelebb bújtam hozzá és megcsókoltam a nyakát. – Ha ezt folytatod, sohasem jutunk be – nevetett.

- Hát nem is – feleltem mosolyogva. – Nálam van a kulcs.

- Szép, mondhatom. Kihasználsz a testemért – tettetett Edward felháborodást, miközben én elkezdtem a táskámban kotorászni.

- Így igaz – villantottam rá egy mosolyt, miközben ujjaim végre rátaláltak a kulcscsomóra a feneketlen táska mélyén. – Áh, meg is van! Ó, hogy az a…

Ahogy kihúztam a táskából, rögtön le is ejtettem. Edwarddal egyszerre hajoltunk le érte, és közben valami a látókörömbe került.

- Mi a…? – Edward is felnézett, követve a pillantásomat. A nyaralóval szemben álló bokrok mögött ugyanis ott lapult valaki. Fényképezőgéppel a kezében. Amit éppen ránk irányított.

Az ismeretlen férfi nem vesztegette az időt. Abban a másodpercben, hogy rájött, észrevettük, azonnal felugrott és odaszaladt egy tőle pár méterre álló szürke kocsihoz, és bepattant az anyósülésre. A következő pillanatban a kocsi már ott sem volt.

- Ez meg mi a franc volt? – kérdeztem értetlenül.

- A francba… - motyogta hirtelen Edward. – Hogy az a…

- Edward, mi az? – kiáltottam fel, kicsit bepánikolva a reakciójától.

- Ez az ő műve – köpte ki a szavakat. – Messziről virít róla, hogy Jacob Black keze van a dologban. Ki más süllyedne ilyen mélyre?

- De hát mégis miért készíttet rólunk fényképeket Jacob Black? Mi a célja vele?

- Nem tudom mi a célja, de biztos lehetsz benne, hogy kész mindent bevetni ellenem.

Éreztem, ahogyan a nyári meleg ellenére megborzongok. Nem akartam Jacob Blackről hallani, nem akartam rá gondolni, nem akartam visszaemlékezni, milyen őrült volt a hangja, miközben Edwardot próbálta bemocskolni előttem. Elegem volt belőle.

- Menjünk be – szólalt meg Edward. – Fel kell hívnom Rosalie-t.

Amint odalent lepakoltunk mindent, Edward és én leültünk a konyhaasztalhoz egymással szemben. Letette a telefonját kettőnk közé és kihangosította, miközben az kicsengett.

- Edward! Nem hittem, hogy hallok felőled a kis vakációtok közben – hangzott fel pár csengés után Rosalie hangja. – Minek köszönhetem, hogy felhívtál?

- Attól tartok nem fogsz örülni az okának, Rose – felelte Edward. – Bella és én egész nap nem voltunk itt, éppen az előbb értünk haza és felfedeztünk valami furcsát. Valaki fotókat készített rólunk.

- Ezt meg hogy érted?

- Valaki szó szerint a bokor mögött bujkált és lefényképezett minket.

- Basszus. Arra gondolsz…?

- Pontosan. Csakis az ő műve lehet.

- És utána mi történt? – kérdezte Rosalie.

- Rögtön elhajtott. Valaki már a kocsiban a várta, neki csak azonnal be kellett szállnia.

- Láttál rendszámot miközben elhajtottak?

- Jesszusom, Rose, dehogy láttam rendszámot, nem vagyok detektív – válaszolt Edward idegesen.

- Jól van. – Szinte hallottam a telefonon keresztül, ahogyan Rosalie a szemeit forgatja. – Van bármi is azokon a fotókon, ami bajba sodorhat minket?

Edward és én hangtalanul egymás szemébe néztünk. Mielőtt észrevettük a férfit, éppen hozzásimultam és egy csókot nyomtam a nyakára. Na de pár emberen kívül úgyis mindenki azt hiszi, hogy régóta szerelmesek vagyunk és ezért házasodtunk össze, úgyhogy ebből semmi előnye nem származhatna.

Pár pillanat csend után végül Edward azt mondta: - Semmi, Rose.

- Oké – sóhajtott fel Rosalie. – Megpróbálok kideríteni egy-két dolgot. Találkozzunk holnap délután, miután visszajöttetek New Yorkba, rendben? Gyertek át Bellával, és felhívom anyáékat is. Megbeszéljük, hogy mi legyen.

- Rendben – bólintott Edward. Miután a két testvér kurtán elköszönt egymástól, pár pillanatig csak csendben ültünk a konyhában. Jacob Black újra és újra felbukkanásától szinte felfordult a gyomrom. Elrontotta az egész mai napot.

Nem bírtam tovább ott maradni, egyszerűen csak felpattantam és bementem a hálószobába. Lerogytam az ágyra és arcomat a kezeimbe temettem. Így talált rám Edward egy perc múlva és térdelt le elém.

- Miért csinálja ezt? Miért jó ez neki? – kérdeztem, miközben Edward felemelte egyik kezét és végigsimított arcomon. Egészen addig észre sem vettem, hogy kicsordultak a könnyeim.

- Nem tudom, Bella – felelte gyengéden. – De te ne aggódj, rendben? Soha nem hagynám, hogy neked bármi bajod is származzon ebből. Bármit is akar velem Black, nem fogom hagyni, hogy téged is belerángasson.

- Már így is belerángatott, Edward! Miatta házasodtunk össze! – emeltem fel a hangom. – Bocsáss meg, én csak… te nem hallottad, hogyan beszélt rólad. Bosszúszomjas és kicsinyes és nyilvánvalóan nem adja fel. Aggódom érted.

Edward elmosolyodott. – Miattam nem kell aggódnod – mondta. – Kettőnk közül ő van a rosszabb helyzetben, és ezt is ő is tudja, ezért viselkedik ennyire szánalmasan. Ne hagyjuk, hogy elrontsa az itt töltött időnket, oké? Nem akarom, hogy erre emlékezz majd az első közös nyaralásunkból.

- Hidd el, nem erre fogok emlékezni… - motyogtam, majd konkrétan elpirultam.

Edward felnevetett. – Helyes, Swan.

Felém hajolt, hogy csókot lehelhessen ajkaimra, én pedig örömmel vesztem el a csodás érzésben, mint mindig, miközben nyaka köré fontam a karjaimat. Edward végigsimított a combjaimon, majd a fenekemnél fogva megemelt, miközben felállt, hogy aztán óvatosan letegyen az ágy közepére és fölém kerekedjen.

Egyre kívánkozóbban becézgette ajkaimat, én pedig boldogan simultam hozzá a testemmel. Most már meg sem tudtam volna mondani, hogy miről volt szó öt perccel ezelőtt. Lehetetlenül hosszúnak tűnt a tegnap éjszaka óta eltelt idő. Vagy talán csak most, hogy teljesen Edwardé lettem, nem tudtam megállni, hogy ne vágyakozzam utána egyfolytában. Érintései pedig cseppet sem csillapították a bennem lévő szomjúságot, éppen ellenkezőleg, egyre jobban pezsgett tőle a vérem.

Végigsimított combjaimon, én pedig a dereka köré fontam őket, így még jobban összesimultunk. Csókunk egy pillanatra sem szakadt meg, a levegőt pedig egyre forróbbnak éreztem. Edward kezei bevándoroltak a pólóm alá, ahol finoman elkezdte a hasamat és az oldalamat simogatni, miközben nyelveink lassan, érzékien gabalyodtak össze.

Kezeimmel végigsimítottam a hátán, és mikor a pólója aljához értem, elkezdtem lehúzni róla a ruhadarabot, Edward pedig sebesen kibújt belőle. Egy pillanatig álmélkodva figyeltem őt, alig mertem elhinni, hogy ő az enyém. Észrevette, hogyan méregetem őt, mire azonnal megjelent ajkai körül az a bizonyos félmosoly.

- Na azért csak el ne bízd magad – forgattam a szemeimet. Edward felnevetett majd újra birtokba vette ajkaimat. A kezei is folytatták a cirógató mozdulatokat, de csak addig, míg az egyik tovább nem haladt és becsusszant a rajtam lévő ruhadarabok alá.

Felnyögtem, mikor Edward ujjai rátaláltak legérzékenyebb pontomra, csókjai pedig áttértek a nyakamra. Így hát mikor egyik ujja utat talált oda, ahol a legjobban vágytam rá, jól hallottam a belőle előtörő, szinte állatias morgást.

- Az őrületbe kergetsz, Swan – mormolta a nyakamba.

- Akkor ne várass tovább – ziháltam.

Ő is érezhette, hogy mennyire készen állok, és éppen ezért nem is ellenkezett. Kihúzta a kezét a nadrágomból, csak azért, hogy utána lehúzhassa rólam, a bugyimmal együtt, majd sietve megszabadult a pólómtól is, ami alá szerencsére nem vettem melltartót a strandolás után.

Miután Edward is levetkőzte a maradék ruhadarabokat, kissé bűnbánóan a szemembe nézett. – Nem bánod, hogy…?

Tudtam, hogy mire gondol. Most nem volt hosszas előjáték, nem volt évődés. Csakis vágyakozás. És nekem szükségem volt Edwardra, mindennél jobban.

- Nem, így tökéletes – feleltem mosolyogva, és közben végigsimítottam arcán, a borostából mostanra rövid szakáll lett.

Edward megcsókolt, és pár pillanat múlva máris teljesen kitöltött. Még mindig szokatlan érzés volt, de egyben leírhatatlanul jó is. Sosem tudtam elképzelni azelőtt, milyen lehet ennyire közel lenni egy másik emberhez. De vele a létező legintimebb helyzet is olyan volt, mintha erre teremtettek volna kettőnket.

Alig bírtam magammal, mikor lassan elkezdett bennem mozogni, a csípőm magától válaszolt minden egyes mély lökésre. Folyamatosan jöttek elő belőlem a jóleső hümmögések, miközben Edward ott csókolt, ahol ért.

- Még – nyögtem tehetetlenül, mikor már szinte kínzóan jó volt az egész.

Edward megtámaszkodott egyik kezével a fejem mellett, a másikkal pedig felhúzta a combomat a válláig, így még mélyebbre került bennem. Egyik tenyeremmel a fenekébe markoltam, mire lökései egyre erőteljesebbek lettek.

- Bella – tört elő belőle a nevem újabb morgásként, miközben homlokát az enyémnek támasztotta.

- Hmm.  Szeretlek, Edward.

Erre mintha elpattant volna valami benne, kihúzódott belőlem, és mire feleszméltem, már ott volt a lábaim között, ajkaival a legkívánkozóbb pontomat szívogatta. Tehetetlenül markoltam bele a hajába és pár pillanattal később igencsak hangosan értem el a tetőpontot.

Edward édes puszik kíséretében felkúszott hozzám, én pedig reszketve öleltem át a nyakát.

- Hű – ziháltam. – Köszönöm.

Erre persze csibészesen elmosolyodott. – Állok szolgálatára, bárhol és bármikor.

Felnevettem és ajkaihoz hajoltam, hogy megcsókolhassam, miközben egyik kezemet végigvezettem a mellkasán, majd rátaláltam még mindig merev vágyára. Először lassan kezdtem el mozgatni rajta a kezemet, közben párszor a még mindig érzékeny pontocskámhoz érintve a csúcsát, amitől Edward szinte bevadult. Nem kellett sok idő, mire megéreztem forró magját a hasamra lövellni, egészen a mellem aljáig.

Egyszerre volt roppantul izgató és mégis bensőséges a helyzet. Edward néhány pillanatig a szemembe nézett, majd elmosolyodott. – Egyszerűen imádlak, ugye tudod?

Én csak felnevettem a boldogságtól, amit nemsokára belém is fojtott egy szerelmes csókkal. Ki tudja meddig csak feküdtünk ott, egymást csókolva, mindennél boldogabban, mert jöhet bármilyen akadály a külvilágból, mi ketten vagyunk a biztos pont.

Hamarosan azonban kikeltem az ágyból, hogy letisztítsam magam, de Edward is rögtön felpattant és a csípőmnél fogva magához húzott.

- Azt hiszem csatlakozom hozzád – mormolta, miután csókot nyomott a vállamra, én pedig megéreztem a fenekemnél, hogy megint készen áll.

Elégedett mosoly kúszott az arcomra… biztosan nem pocsékoljuk el az utolsó éjszakánkat.

***

Vasárnap kora délután kellett visszatérnünk a valóságba.

- Át kell mennünk Rosalie-hoz – közölte Edward, amint kipakoltuk a bőröndöket otthon.

- Tudom – sóhajtottam. Ilyen csodás vakáció után semmi kedvem nem volt bemenni az oroszlán barlangjába, hogy Jacob Black elmebeteg terveiről folytassunk diskurzust. Edward észrevette elszontyolodott képemet, és magához húzott.

- Minél hamarabb túlesünk rajta, annál hamarabb véget vethetünk ennek az egész Jacob Black témának, oké?

- Igazad van – bólintottam.

Most, hogy visszatértünk a megszokott hétköznapokhoz, jöttem csak rá, hogy napok óta nem volt a kezemben telefon. Előkotortam a mobilomat a táskám aljáról, és meg sem lepett, hogy teljesen le volt merülve. Valószínűleg már egy pár napja. Gyorsan töltőre raktam és bekapcsoltam.

- Óh, van egy hangüzenetem – nyugtáztam, majd kihangosítottam a mobilt, hogy közben ki tudjam pakolni a többi cuccot is a táskámból. Pár pillanat múlva apám hangja töltötte be a szobát.

- Bells… nem is tudom, hogyan mondjam. Nem telefonon kéne ezt megtudnod, pláne nem hangüzenetben, de nem vagy elérhető és… na persze gondolom, biztosan jól szórakozol. Nem akarom elrontani a pihenésedet. De jogod van mielőbb megtudni. Úgy gondoltam, így a legtisztességesebb veled szemben. Az anyád és én elválunk. Ő pedig máris visszament Los Angelesbe. Úgy sajnálom, Bells. Hívj fel, amint tudsz. Remélem minden rendben.

Megkövülten bámultam a telefonra az ágyon és próbáltam felfogni a szavak értelmét. Az anyám… akiről minden hibája és rosszindulatúsága ellenére úgy hittem, hogy legbelül szeret és jót akar nekem, egyetlen búcsúszó nélkül itt hagyott, mintha soha nem is léteztem volna számára.

Néhány pillanatig se kép, se hang. Csak annyit érzékeltem, hogy Edward a mellkasára húz és könnyeim utat engednek maguknak.