21. fejezet - részlet

És már megint egy hosszú kihagyás után vagyok itt. Sajnálom, de egyszerűen most így fér nekem bele. Kicsit bűntudatom van, hogy idáig váratom azt a néhány embert, aki olvas, de elhatároztam, hogy nem fogok többé folyton bocsánatot kérni. Leginkább csak azért írom ezt a történetet, mert kikívánkozott a fantáziámból (habár azóta már nagyon eltértem az eredeti ötlettől), de közben úgy döntöttem, hogy másokkal is megosztom, hátha akarja valaki olvasni. Szóval a lényeg, tényleg ne haragudjatok, egyszer csak összeszedem magam. Nem fogom befejezetlenül hagyni. :) Addig is itt egy aprócska ízelítő.

Mikor elkezdett lemenni a nap és a hőmérséklet is csökkent egy kicsit, elindultunk hazafelé. Kézen fogva tettük meg a tízperces sétát, nekem pedig végig ott csücsült az arcomon az a letörölhetetlen vigyor, mert az egész annyira normálisnak érződött. Mintha végre azt az életet élném, amit mindig is kellett volna.

A nyaraló előtt Edward kutakodni kezdett a zsebében a kulcs után, én pedig közelebb bújtam hozzá és megcsókoltam a nyakát. – Ha ezt folytatod, sohasem jutunk be – nevetett.

- Hát nem is – feleltem mosolyogva. – Nálam van a kulcs.

- Szép, mondhatom. Kihasználsz a testemért – tettetett Edward felháborodást, miközben én elkezdtem a táskámban kotorászni.

- Így igaz – villantottam rá egy mosolyt, miközben ujjaim végre rátaláltak a kulcscsomóra a feneketlen táska mélyén. – Áh, meg is van! Ó, hogy az a…

Ahogy kihúztam a táskából, rögtön le is ejtettem. Edwarddal egyszerre hajoltunk le érte, és közben valami a látókörömbe került.

- Mi a…? – Edward is felnézett, követve a pillantásomat. A nyaralóval szemben álló bokrok mögött ugyanis ott lapult valaki. Fényképezőgéppel a kezében. Amit éppen ránk irányított.