23. fejezet - részlet

Sziasztok!

Régóta nem jelentkeztem, és azt se tudom, hogy olvas-e még bárki is, és ha igen, akkor is csak egy páran. Mindegy, én azért a saját tempómban írogatom a történetet, aztán olvassa, aki olvassa. :)

Abellana

Lassan én is kezdtem elfelejteni, hogy hol vagyunk, de ekkor meghallottam a zárt ajtó mögött felharsanó ismerős nevetést és a lenyomódó kilincs hangját.

Szerencsére Bella gyorsabban reagált mint én, és mire kinyílt az ajtó, ő már rég felugrott az ölemből. Mély levegőt vettem és próbáltam úgy tenni, mintha nem lenne épp túl szűk a nadrágom, miközben megfordultam a székkel és szembenéztem a belépő Emmett-tel.

- Nocsak, nocsak… - nézett végig rajtunk. – Csak nem barátkoznak, Mr. és Mrs. Cullen?

- Neked mindig valami mocskos jár a fejedben, Emmett – forgatta a szemeit Bella.

- Óóó, támadó védekezés! – nevetett Emmett. – Talán éppen neked jár valami mocskos a csinos kis fejedben, drága sógornőm. Én csak annyit mondtam, hogy barátkoztok.

- És persze teljesen ártatlan szándékkal mondtad – vetettem közbe.

- Naná – vetette be Emmett az ő leg-nem-ártatlanabb mosolyát.

- Na jó, nekem ideje mennem. Élvezzétek a megbeszélést, fiúk – mondta Bella, majd kecsesen kisétált a helyiségből, egyedül hagyva örökké komolytalan sógorommal, aki most éppen megköszörülte a torkát.

- Tudnád még feltűnőbben bámulni a fenekét? – kérdezte.

Vállat vontam. – Egy jó feneket azért még csak elismerhetek, nem?

Emmett döngő nevetése elárasztotta a szobát. – Az már egyszer biztos. Tudod, ez volt a legelső dolog amit észrevettem Rosie-n, és…

- Emmett! – szakítottam félbe. – Ne beszélgessünk a húgom seggéről, jó?

Apám és vele együtt vagy egy tucat munkatársunk éppen a „segg” szóra léptek be a terembe és kíváncsian méregettek bennünket.

- Látom komolyan elmerültetek a munkánk témájában – jegyezte meg az apám, mire Emmett és én mindketten elvigyorodtunk.